Előre leszögezném, hogy a mosás itt nem jelenti a folttisztítást. Sajnos. Az lenne a legbarátságosabb, ha a folttisztítást is meg lehetne oldani különböző kemikáliák nélkül, de ez eddig nekem nem sikerült.
Ha ezt tudomásul vesszük, akkor egészen jól össze lehet válogatni a pólókat, nadrágokat, ágyneműket, takarókat, és még sok minden mást.

Én kétféle módját ismerem az ingyen mosásnak, amit akár kombinálni is lehet.

Az egyik a vadgesztenyés, a másik a mosólabdás.
Mielőtt leereszkedne a lila köd, amit a mosólabdás reklámok próbáltak belepasszírozni az agyakba, szeretném leszögezni, hogy a mosólabda nem a benne lévő kerámiagolyócskák mittoménmilyen ionok és oxigénmolekulák és kitudjamilyen varázslat folytán tisztítják a ruhákat, hanem ugyanazért, amiért a folyóban mosott, sulykolt ruhák is tiszták lettek. A víz minél nagyobb erővel megy keresztül a textil szálai között, annál könyebben és hatékonyabban tudja kimosni a szálak közül a szennyeződést.
Nos, ez a mosólabda "titka" is. Lehet neki hatalmas marketing szöveget keríteni, de valójában nem nagy misztikum. :-)
És működik. Nem folttisztító, de az izzadtságot, port, nem olajos foltokat simán kimossa. Arra azért oda kell figyelni, hogy a finomabb ruhákat inkább ne így mossuk, mert tönkreteheti őket. (Én legalábbis tartok ettől az elejétől fogva.)

A vadgesztenyés mosás:
Szerintem legalább olyan környezetbarát, mint az Indiából származó mosódió, sőt... végülis nem kell a fél világot átutaznia, mire ideér, ami lássuk be, az ökológiai lábnyomát tekintve a mosódió nem a legkörnyezetbarátabb mosószer, bármennyire is így reklámozzák.
Tehát a vadgesztenye. Hasonlóképpen a mosódióhoz, szaponinokat tartalmaz. A szaponinok olyan anyagok, amik vízzel felrázva habzanak és csökkentik a víz felületi feszültségét, ami segíti a textilszálak közötti gyorsabb vízáramlást. (A mosás hatékonysága valójában ezen áll vagy bukik.)
Szerintem aki valaha gesztenyével mosott már, megvan a saját verziója, hogy hogyan a legkényelmesebb használnia. Én úgy szoktam csinálni, hogy rögtön szedés után negyedelem, kiterítem 1-2-3 tepsire és szárítom. A belső, puha része a szárítás során összemegy, így nagyon könnyű leszedni róla a héját. Ezután textilzacskókba rakom és ott várják, hogy kicsiny családom koszos ruháit tisztává varázsolják.
Mivel kb 60 fokos víz kell ahhoz, hogy a szaponinok rendesen kioldódjanak, én viszont általában nem mosok ruhát 60 fokon, ezért havonta egyszer készítek egy gesztenye "koncentrátumot". Ez annyit jelent csupán, hogy kifőzöm és teszek bele egy kis tartósítószert, hogy ne poshadjon meg. Ehhez sima, befőzéshez való tartósítószert szoktam használni, ami elég sok helyen kapható.
Az adagolást tekintve, általában 2-3 darab gesztenyének megfelelő negyedet teszek 100 ml vízhez, aztán forrás után visszapótolom a vizet, hogy tudjam, hogy 100 ml mosófolyadék egy mosás.
Ilyen egyszerű.
Remélem Ti is kipróbáljátok!
Ha ismertek másfajta "ingyen" mosási technikát, kérlek írjátok meg!

Most kicsit átkapcsolunk McGyver üzemmódba kapcsolunk, de csak röviden, egyrészt, mert elég egyszerű elkészíteni, másrészt, mert súlyos anyai teendőim vannak.

A nyár egyik projektje volt a házi aszfaltkréta készítése, amiről egy, azaz egy darab képet sikerült készítenem a prototípusról, mert utána rárabolt a nagyobbik gyermekem és már nem volt többé olyan dekoratív állapotban. :D

Íme:

Az alapötlet abból született, hogy maradt pár kiló gipszem, amit valamire el kellett használni, hogy ne foglalja a helyet. Ezen kívül elkezdtem szortírozni a fiókban lévő filctollakat, amiknek a fele már beszáradt, viszont nem lehetett bele vizet csepegtetni, mert nem tudtam szétszedni őket roncsolás nélkül, úgyhogy úgy döntöttem, hogy inkább széttöröm és a benne lévő kis festékrudat kiveszem, beleáztatom vízbe, hogy a színezék kijöjjön belőle, azt összekeverem gipsszel és formába öntöm.
Gyakorlatilag a feladat ennyi. Nem túl bonyolult. Egy wc papír gurigát felvágtam azonos vastagságú csíkokra, kicsit meghajtottam, hogy legyen "hegye", ez lett a forma, amibe a gipsz került. A "prototípusból" annyit tanultam, hogy a guriga belső oldalára celluxot vagy duct tape-et kell ragasztani, hogy könnyebben kijöjjön a formából, mert különben ráragad a papír a krétára és hajlamos felszívni a színezék nagy részét is. Az alsó oldalára szintén ragaszthattok zsírpapírt, hogy ne folyjon ki belőle a gipsz. Több apróságot is érdemes még tudni, mint például, hogy a kis rudacskákból pillanatok alatt ki lehet "nyomni" a színezéket egy fecskendővel (3-4 ml-nél egyébként sem kell több folyadék a gipszhez, mert nem lesz elég intenzív a szín), hogy a gipsz viszonylag gyorsan megköt, azonban a teljes száradáshoz érdemes kicsit forgatni a krétát, mert a gipszben lévő folyadék a gravitációnak köszönhetően mindig lefelé törekszik és viszi a színt is, illetve, hogy a napon ne szárítsátok, mert a szín nem feltétlenül UV álló.
Nagyon röviden és rohanva, ennyi. :-D

Jó kísérletezést! ;-)

Az elmúlt héten elkezdtem kicsit átnézni a szekrényekben lévő dolgokat, szortíroztam, terveket szőttem.
Így került elő egy fél csomag kukoricakeményítő, aminek már a szavatossága is lejárt, tehát én már nem főznék belőle a gyermekeimnek, és egy csomag mosószóda, amit megvettem ugyan, de nekem nem jött be. (Nyilván sokan imádják és esküsznek rá, de nem vagyunk egyformák.)
Támadt is egy ötletem! Ez a kettő, némi vízzel keverve, tökéletes lesz egy kis alkotáshoz.

A "hideg porcelán" - ahogy különböző angol oldalakon szerepel - receptje a következő:
1 egység (csésze, kupica, vödör, lavór, deciliter) kukoricakeményítő
2 egység szódabikarbóna (ezt helyettesítettem a mosószódával)
1,5 egység víz
Kell ezen kívül egy fakanál, egy edény, amiben összeforraljuk az egészet és egy fedő, hogy ne hűljön ki olyan gyorsan.
A hozzávalókat csomómentesre keverjük az edényben, sűrű kevergetés mellett feltesszük forrni, aztán amikor már kellemesen kocsonyás (gyerek nyelven trutymákos állagú lesz, akkor a tűzről levéve kevergetjük még egy kicsit (kb 4-5 percig).

Ezután tehetünk rá fedőt, de csak úgy félrecsapott, péntek esti mulatós stílusban, hogy a lecsapódó pára ne tegye tönkre a munkánkat vagy egy konyharuhát. Ne hagyjuk teljesen kihűlni, mert akkor már meglehetősen gyorsan szárad a felülete és törik, hanem tegyük egy tálcára, vagy gyúródeszkára (kinek mije van otthon) és kezdjük el átgyúrni. Amikor kéz meleg, akkor már oda lehet adni a gyerekeknek is, akár meg is ehetik, de borzalmas íze van, úgyhogy nem hiszem, hogy meg fogják.
Én felfűzhető díszeket készítettem belőle, de akár kisplasztikát is készíthet belőle bárki, ha van kedve.
Szaradás után nagyon szép hófehér színe lesz. Festeni elvileg lehet, de én csak vízfestékkel próbáltam, ami nem adott homogén színt száradás után a szódaszemcsék miatt. Gondolom az akrilfesték jobban fed.
Még valami! A végeredmény nem vízálló! Kültéri díszeket ne tervezzetek belőle, mert az első eső tönkreteheti -
Jó alkotást!

Update:

Így lassan fél év távlatából a következők a tapasztalataim:
1. A mosószódás verzió a végtelenségig eláll a hűtőben, ha becsomagoljuk folpakkba. Egy dolgot észleltem ezzel kapcsolatban, hogy ici-picit megszívja magát nedvességgel és ragadósabb lesz, úgyhogy egy kis mosószódát hozzá kell keverni használat előtt.
2. A szabadba kiakasztott darabok sajnos ugyanígy megszívják magukat a hajnali párával és szépen lassan elkezdenek szétporladni, úgyhogy ha tartóssá szeretnétek tenni, akkor lakkozzátok le vagy érdemes lefesteni valamilyen akril festékkel, esetleg keverjetek bele még az elején ragasztót, ami összetartja.
3. A lakásban maradt kis díszeknek semmi bajuk. Bírják a gyűrődést, a széleit 240-es csiszolóvászonnal csiszolgattam meg, hogy szebb legyen.
;-)

Legalább egy hónapja készülök rá, hogy kipróbáljam ezt a receptet, de még mindig csak a fagyasztóig jutottak el a rózsaszirmaim.
Sebaj! Leírom hogy kell elkészíteni, hátha ti gyorsabbak vagytok nálam és megírjátok hogy sikerült!

Tehát!
Szüreteljük le a rózsa szirmait, amikor szép, száraz idő van. (A legillatosabb akkor, amikor már teljesen kinyílt, bár én kaptam a múlt héten egy teljesen elszáradt, elvirágzott rózsát, aminek még mindig volt illata, úgyhogy csak serényen szagolgassatok és szüreteljetek!)
A recept írója szerint minimum egy fél szatyornyi szirom kell egy gyöngysor elkészítéséhez, és én elhiszem neki.

A gyöngyök készítéséhez a legjobb friss szirmokat használni, de jól használható a fagyasztott is. Száraz szirmok felhasználásánál azonban elképzelhető, hogy illóolajat kell a keverékhez adni.

És a recept (most érthetitek meg, hogy miért nem sikerült még elkészítenem.):
Tegyük egy edénybe a rózsaszirmokat, öntsünk rá egy kevés vizet és lassú tűzön fonnyasszuk meg.
Hagyjuk kihűlni, majd tegyük bele egy mixerbe és mixeljük össze alaposan.
Ezután ismételjük meg ezt a műveletet még sokszor. Nagyon sokszor. Annyira sokszor, hogy egészen finom, paszta állagú krémet kapjunk. Ezután kb. 3 napon keresztül, napi kétszer fél órán keresztül pároljuk, hogy a végén egy egészen sötét, szinte fekete, agyag-szerű krémet kapjunk.
Ezután lehet formázni és szárítani.
Szárítás közben a gyöngyök zsugorodnak, úgyhogy készítésükkor ezt vegyük figyelembe. Van, hogy a feleakkora lesz, mint eredetileg volt. Lyukakat lehet bele fúrni száradás után, de talán egyszerűbb közvetlenül formázás után, amikor még puha az anyag.

Az eredmény, ha jól csináltátok, rózsa illatú marad évekig.

Jó kísérletezést!

Mivel megérkezett a nyár, vele a gyümölcs szezon, ezzel együtt pedig a befőzések öröme, két nagyon jó, szinte elronthatatlan dolgot szeretnék megosztani veletek. Az örömbe üröm, hogy az almának nyár elején nincs igazán szezonja, míg az epernek például igen, így az almapektines eperlekvárról már lemaradtatok (ahogy én is, viszont még mindig nincs késő a többi gyümölcshöz!)

Ez a két recept azért nulla szemetes projekt, mert az alma csutkáját, illetve héját lehet felhasználni.

Az almapektin egy teljesen természetes sűrítőanyag, amit éppen az eperlekvár főzése után fedeztem fel. Már a tavalyi adagot is sikerült cukor és tartósítószer nélkül elkészíteni, nagyon finom is lett, azonban az állagával nem voltam teljesen megelégedve, úgyhogy elkezdtem keresni a megoldást a problémára. Befőző-kocsonyásító-zselésítő porokban nincs hiány a piacon, de cukormentes és természetes ugyanilyenben igen. (Nem annak persze, akinek egy biobolt van a szomszédságában, de én inkább preferálom az olcsóbb, házi készítésű dolgokat.)
Tehát: bár az én őseim cukrászok, ezért sokat hallottam a pektinről (titok, hogy mivel kapcsolatban), illetve a magas pektin tartalmú gyümölcsökről, eszembe nem jutott volna, hogy pont az alma héjából és csutkájából fogom kifőzni azt.
Az eljárás rendkívül egyszerű: vegyél minél több almahéjat és magházat (azért azt, mert ott van a legtöbb pektin), tedd bele egy edénybe, önts rá annyi vizet, hogy ellepje, főzd puhára, majd szűrd át egy tiszta textilen, préseld ki belőle a pektint (húzd-nyúzd ameddig tudod! az a legjobb, ha az összes folyadékot sikerül belőle kipréselned), majd alacsony lángon sűrítsd. Ha úgy érzed, hogy már elég sűrű, vegyél ki egy kanálkával egy tányérra, nézd meg, hogy megdermed e, ha igen, igazad volt, ha nem, akkor még fenn maradhat kicsit a tűzön. Tárolni ugyanúgy lehet, mint a lekvárt. Steril befőttesüvegbe beletöltöd, fejre állítod 10-15 percre, aztán szépen lassan hagyod kihűlni. Nem bonyolult, ugye? Mivel nincs benne gyümölcs, ezért szűrés-préselés után nem kell aggódni attól, hogy leég. Ha mégis lenne, akkor újra le lehet szűrni sűrítés előtt. A minél több almahéj és magház pedig azt jelenti, hogy akár két almacsutkával is elkezdheted, de az kb. fél-egy deci sűrűbb pektint eredményez, ezért inkább azt javaslom, hogy amíg össze nem gyűlik 4-5 darab, tedd őket a fagyasztóba. Sok helyet nem foglal és később még nagyon hasznos lehet!

A másik dolog, amit az almamaradékból készíteni tudunk, az almaecet. Én nagyon nem vagyok receptkövető ember, általában ezen is szokott megbukni a főzéstudományom. Előre és utólag is elnézést kérek ezért azoktól, akik a pontos, grammra pontosan megadott recepteket szeretik. (Ha van igény rá, akkor írjatok és szívesen kimérem a mennyiségeket.) Az almaecet készítése pofonegyszerű (lehet más gyümölcsből is készíteni! A lehetőségek tárháza gyakorlatilag végtelen. Én most éppen cseresznyével próbálkozom.).
Végy alaposan megmosott almacsutkát és héjat (a húsát is bele lehet tenni természetesen, de szerintem az értékesebb, ha a szánkban landol), penészes semmiképpen ne legyen, mert az tönkreteheti az egészet. Végy egy befőttesüveget is, töltsd kb. a 2/3-ig az almákkal, öntsd fel vízzel (csak a 2/3-ig!!), tegyél bele cukrot ízlés szerint (minél több cukor, annál erősebb ecet, de minimum 2 evőkanállal tegyél bele literenként), tedd meleg helyre, hogy az erjedés beinduljon (ekkor lesz belőle almabor), szűrd át egy másik üvegbe, cukrot neki, had szóljon és várj újabb 20-30 napot. (Forrás közben habzik és pezseg, de ez normális, ne aggódj miatta. Ezért szabad csak 2/3-ig megtölteni az üvegeket).
Mindeközben naponta keverd meg, gyönyörködj a színében, az illatában és gondolj arra, hogy jó munkához idő kell! Arra figyelj, hogy a befőttesüvegre ne tedd rá a tetejét, mert az erjedéshez és az ecetesedéshez kell az oxigén. Amit tehetsz, hogy ne legyen tele a lakás muslicákkal, hogy egy tiszta, légáteresztő textíliát rögzítesz az üveg szájára.

Jó boszorkánykodást!

Körülbelül öt percig azt hittem, hogy hideg zsíroldót sem, de azért annyira nem hatásos.
Mióta az első fiam megszületett, próbálok minél kevesebb vegyszert tartani itthon. Egy csomó mindent sikerült már kiváltani, de azért időről időre rákényszerülök, hogy valamilyen brutális vegyszerre költsek. Mától kezdve két dologra biztos nem költök! WC tisztító (azért az "üvegét" megtartottam, mert a perem alá is be tudok jutni vele) és konyhai tisztító/fertőtlenítő.

 Amikor elkezdtem "öko" tisztítószereket kotyvasztani, tuti befutó lett az ecet. Vízkőoldó, zsíroldó, baktérium ölő, ruhapuhító és olcsó. Egy probléma van vele, a szaga, de én idővel megszoktam, ráadásul száradás után szerencsére nem lehet érezni. Kezdetben 10%-os ecetet vettem, de ma már csak az esszencia, ami a kosaramban landol. Kb. 3-4 liter havonta, de még így is megúszom maximum 800 Ft-ból az öblítő egy részét, a fürdőszoba, WC és konyhatakarítás nagy részét.
Két hete, amikor éppen mandarint majszoltam és nagyon nem akaródzott kidobni a héját, rákerestem, hogy mit lehetne vele csinálni és találtam egy fantasztikus receptet!

Az akármelyik citrus héját bele kell tenni egy befőttes üvegbe, felönteni ecettel, hogy ellepje és az egyik recept szerint két hétig, egy másik recept szerint egy hónapig állni hagyjuk, majd 1-1 arányban vízzel hígítjuk. (Én 1/3 víz 2/3 ecet hígítással használtam)
Én az első adagot egy hétig bírtam nem kipróbálni, de a második adagot már hagytam állni több, mint két hétig, viszont abba citromhéjat raktam, aminek valamiért nem volt olyan erős illata, mint a mandarinnak.

Mire lehet felhasználni?
Egyes oldalak szerint "all purpose", tehát általános tisztítószerként bárhova és bármilyen felületre, egy másik oldal szerint gránit felületre nem szabad, mert kimattul tőle (mint semmilyen citrusos tisztítószert vagy gyümölcsöt), egy harmadik szerint festett felületre nem szabad (feltételezem azért, mert a kioldódó illóolaj szétmarja a műanyagot).
Én első körben a WC tisztítására használtam, mert kezdett elharapózni a szag-kérdés, hiába próbálkoztam a bolti 5in1 tisztítószerrel, eredményesen. A szagért egyébként a keletkező húgykő a felelős, amit csak vízkőoldóval vagy, mint a teszt bizonyította, ecettel érdemes takarítani. Ez feloldja a húgykövet és a szag nem jön vissza egy héten belül.
Második körben befújtam vele a tűzhelyet (égetett zománc tűzhely), illetve a tűzhely fölött lévő savállót, amire ráfröccsent az olaj. Bevallom nem fűztem hozzá nagy reményeket, de gondoltam, hogy a mosószeres víznél hatékonyabb lesz. Hagytam dolgozni 2-3 percet és bevallom meglepődtem. Egy törlés elég volt a nem annyira friss (minimum 3-4 napos) ráfröccsent olajpöttyök eltávolításához. A ráégett olajat fellazítja ugyan, de inkább elkenődik a felületen, úgyhogy egy kis mosogatószer kellett az eltávolításához, de még így is elégedett voltam. A zománc felületet nem bántotta, úgyhogy erre is csak ajánlani tudom.
Tervbe vettem, hogy még a héten kipróbálom a színes ruhákhoz, mint öblítő, és szeretném még kipróbálni, mint ablaktisztító.

Kellemes takarítást!

Update:
Azóta kipróbáltam, mint "öblítő" és örömmel jelentem, hogy működik! Egy olyan narancsos ecetet használtam, amibe tettem szegfűszeget is (erről mindjárt írok még), és legnagyobb meglepődésemre enyhe süti illat lengte be a szobát. Az enyhe azt jelenti, hogy enyhe, tehát tizedannyira sem erős, mint egy öblítő ordító illata, hanem inkább a "hol sütnek sütit" illathoz közelít. Ez az illat prár napig száradás után is megmaradt, mígy az ecet szaga teljesen eltűnt a ruhákból.

A narancsos-szegfűszeges ecetről: Pár nappal azután, hogy ezt a bejegyzést megírtam, találtam az egyik amerikai blogon egy tovább gondolt receptet. Gyarkolatilag arról szólt, hogy a citrusokat bátran kombinálhatjuk bizonyos fűszerekkel, mint: fahéj, szegfűszeg, rozmaring, kakukkfű, menta. Az utóbbi háromból inkább frisset használjunk, mert úgy erőteljesebb az illata. Egy dologra figyeljetek még, hogy a citrom, lime, gapefruit húsát szedjétek le a héjról. Én ebből a narancs, mandarin, szegfűszeg kombinációt készítettem el, mert csak szegfűszegem volt otthon nem őrölt formában. Mint az előbb írtam, enyhe süti illata van, tehát tetszik. Nagyon szeretném még kipróbálni a lime+kakukkfű és grapefruit+menta kombót is, de erre lehet, hogy csak a következő télen kerül sor, mert itt a tavasz és a nyár, friss, házi, hazai gyümölcsökkel!

Jó pár évvel ezelőtt, amikor megjelent az első kapszulás kávéfőző, halálra ítélték a konzervatív fogyasztók, mert nagyon drága, és halálra ítélték a környezetvédők, mert a műanyag kapszulák sokkal nagyobb terhelést jelentenek a környezet számára, mint a darált kávék csomagolása.

Az eltelt tízen-huszon év (a Nestlé 1976-ban szabadalmaztatta a Nespresso rendszert, de csak 1988-tól lett képes nagyobb mennyiségben forgalmazni) bebizonyította, hogy a kapszulás kávéfőzőnek igenis van létjogosultsága, mert viszonylag kis beruházással (értsd ez alatt, hogy nem kell százezer forintos gépet venni tejhabosítóval és kávészirupokkal) lehet otthon is olyan kávét készíteni, mint a jobb kávézókban. Ez azért lássuk be elég nagy dolog, ha az ember kávékedvelő.
Meg kellett hát barátkozniuk a környezetvédőknek is a ténnyel, hogy ez bizony nem fog eltűnni egyhamar. Szerencsére azonban kreatív nőtársaink sem unatkoztak és felismerték a kapszulákban rejlő lehetőséget (talán egy finom kávé melletti babrálgatás eredményeképp) és rájöttek, hogy hogyan lehet a színes kis kapszulákból mutatós ékszereket készíteni.Most ebből gyűjtöttem nektek egy csokorral.

Íme:

 A kép alatti linken egy egész blogot találtok csak kapszula újrahasznosításról:

Jó gyűjtögetést!

Lassan a CD-től, mint adathordozótól is elbúcsúzhatunk, és ezzel rengeteg, lassan lebomló műanyagot hagyunk magunk után. Szomorú dolog ez a Földre nézve, de talán kevésbé szomorú, ha készítünk belőle valami szépet.

Miközben a kávéra kerestem a megoldást, eljutottam a műanyagokig, onnan pedig a CD-ből készíthető "üvegmozaik"-ig (így lehet naphosszat keresgélni a neten anélkül, hogy fizikailag bármit is csinálnánk.).
Hogy a nap ne teljen el eredmény nélkül, gondoltam kipróbálom.

Az elkészítése meglepően egyszerű. Nem kellenek hozzá különleges eszközök, csak egy nagyobb olló, egy sütő, alkoholos filc (de akár bele is karcolhatjátok a mintát, ha nincs otthon), ragasztószalag, ha szeretnétek leszedni az ezüstös hordozóréteget (én extra erős ragasztószalagot használtam, mert azt találtam itthon, de egy sima cellux is elég), és alkohol (vagy némi leleményességgel bármi, ami tartalmaz alkoholt).

Ha nem akarjátok leszedni a hordozóréteget, akkor nagyon gyorsan el lehet készíteni.

Ha esetleg fürdőszobát szeretnétek burkolni vele, akkor vághattok ki szabályos négyzeteket (igaz kell hozzá pár száz CD és rengeteg idő). Körülbelül 10-20 %-ot fog zsugorodni a sütőben. Én hasraütés-szerűen felrajzoltam egy akármilyen formát és azt vágtam ki. Nem érdemes nagyon bonyolult formát álmodni, mert a CD-t vágni azért elég izmos dolog.

Ha kivágtátok, akkor tegyétek sütőpapírra vagy alufóliára, melegítsétek fel a sütőt 150 fokra, és tegyétek bele. Ha előmelegített sütőbe teszitek, akkor elég 5-10 perc, de ez nem feltétel. Sajnos a lüszteres szín eltűnik, de még így is jól néz ki szerintem.

Ha valamilyen színes mozaikot szeretnétek ezüstös szín élkül, akkor le kell szedni a hordozóréteget. Ez kb 5 percet vesz igénybe.
Először meg kell karcolni a CD szélét (mert a hordozóréteg a szélén van rögzítve) így:

Aztán mehet rá a ragasztószalag... (jól simítsátok rá!)

... és a CD szélétől haladva húzzátok le.

Egy ilyen CD-t fogtok kapni:

Van rajta egy kékes-zöldes réteg, amit ha nem tetszik, akkor le tudjátok mosni alkohollal. Én nem találtam itthon, viszont volt ezer éve nem használt dezodorunk ( :-) ), úgyhogy azt fújtam rá, és egy vattapamaccsal átdörzsöltem. Tökéletesen működött.

Színezni állítólag akril festékkel vagy temperával lehet, viszont akkor kétszer annyi formát vágjatok ki, mert két réteg műanyag közé kell felkenni a festéket. Ha van otthon színes alkoholos filcetek, akkor rajzolhattok is az alsó rétegre. (A vastagabb műanyag miatt a sütőt melegítsük fel 200 fokra). Ez lesz az eredmény:

Az interneten több verzió kering. Láttam olyat, ahol vízfestéket is javasoltak, de szerintem az nem működik. Én ételfestékkel próbáltam, mert az volt hirtelen kéznél, de miután elpárolgott belőle a víz és olyan apró festékszemcsék maradnak a két műanyag lap között, hogy talán mikroszkóppal, ha láthatók.

Ha esetleg ékszer készítésen gondolkoztok, akkor azt javaslom, hogy lyukat csak a végén, a kész darabokra varázsoljatok, mert a zsugorodás és deformálódás miatt "összeforrhat", viszont a végén akár egy kisollóval is könnyen fúrhattok bele.

Jó kísérletezést!

Remek kis projektet találtam ki mára. Volt két üres tojástartó itthon (ami nagy szám, mert kb 10-ig meg sem állok) és tegnap láttam egy jó kis ötletet az újrahasznosításukra.
Nem bonyolult dolog, csak papírzúzalékot kell csinálni, formába bele, préselni és szárítani, esetleg virágmagokat bele és akkor el is lehet ültetni.

A leírásban sima süteménykiszúrót használtak, de gondoltam bonyolítok egyet rajta, kibontom a múltkor vásárolt Pavoni formáimat és beizzítom. Menet közben eszembe jutott, hogy előveszem a két éve a polcon pihenő virágmagjaimat is.

Ez lett a vége:

 Mi kell hozzá:

- Papír: ha zödségeket vagy ehető virágmagokat szeretnétek a papírmaséba tenni, akkor érdemes színezetlen, vegykezelés és festés nélküli papírt használni. Ilyen például a tojástartó vagy a színezetlen karton, hullámkarton.
Egyéb esetben felhasználható gyakorlatilag bármilyen papír.

- Víz

- Turmixgép vagy botmixer: a legjobb megoldás, ha az újrahasznosításhoz egy külön turmixgépet vagy botmixert használunk, de azért ez nem mindig megoldható, ezért azt javaslom, hogy használat után nagyon alaposan takarítsátok ki a gépet. Ha lehetséges, akkor inkább szedjétek darabokra és úgy mossátok el. Alapvetően a papír nem veszélyes anyag ugyan, de a papíron lévő festék (ha van), vagy fehérítő anyag nem biztos, hogy jót tesz a szervezetnek.

- Szúnyogháló vagy fröccsenésgátló fedő (Én isktányért és szúnyoghálót használtam a víz kipréselésére.)

- Magok

- Kézügyesség - Na EZ nem kell! :-)

 Papírmasét készíteni nem nehéz dolog és nagyon mulatságos. Akár az ovisokat is be lehet fogni egy kis kreatívkodáshoz.
Először is, daraboljuk össze a papírt, tegyük bele a turmixbépbe, tegyünk bele annyi vizet, hogy ellepje és turmixoljuk össze. Ha több vizet teszünk bele, akkor finomabb papírmöszök fognak a vízben úszni, ha kevesebb vizet, akkor masszívabb masszát kapunk. Mindkettőnek megvannak az előnyei. A több vizes verziót merített papír késztéséhez használják előszeretettel, a kevesebb vizes masszát (egyéb anyagok hozzáadásával) különböző plasztikák készítésére használják.
Én egy kevésbbé vizes masszát készítettem először, ami tökéletesen megfelelt.

Ha szeretnénk elkerülni a totális káoszt és vízben úszást, akkor vegyünk elő egy tepsit vagy tálcát, amin dolgozni fogunk. Ezután nyomkodjuk bele a papírmasszát a formába. Ha sima süteménykiszúrót használunk, akkor a legjobb a szúnyoghálóra tenni a formát, alá egy tányért (ha esetleg rá tudjuk húzni egy keretre a szúnyoghálót az a legjobb, de én bevallom lusta vagyok az ilyen projektekhez). Hogyha felemeljük és oldalra fordítjuk a tányért, akkor a fölös víz le tud csorogni a tálcára, a szúnyogháló miatt pedig nem fog ráragadni a tányérra a masszánk.
Hogy jól ki tudjuk nyomni a vizet a masszából, rendesen meg kell tömni a formát, amitől vastagabb is lesz, így nehezebben törik, könnyebb felfűzni.
Ha kinyomtuk belőle a vizet, akkor le lehet venni róla a formát és áttehetjük egy tányérra vagy valamire, amin meg tudjuk szárítani.

Nagyjából ennyi az egész.

Lehet még cifrázni, ha szeretnéd, például virágmagokkal, ha szeretnél "függőkertet" csinálni, vagy lehet rá csepegtetni illóolajokat, ha illatostót szeretnél (száradás után) vagy lehet citrushéjat darálni a masszába, lehet festeni, lehet a masszát ételfestékkel színezni (bár akkor készülj fel, hogy színes lesz a kezed is egy darabig). Én tettem a közepébe magokat, úgy, hogy megtölttem a formát egy réteg masszával, kinyomtam belőle a vizet, aztán beletettem a magokat, végül egy újabb réteg masszával lezártam, hogy ne peregjenek ki a magocskák. Úgy tervezem, hogy fellógatom az ablakba, aztán ha kikeltek a magocskák, akkor beleteszem egy cserépbe. Az eredményről majd teszek fel képet.

Jó szórakozást!

Én egy gyűjtögető vagyok. Tetszik vagy sem, gyűjtök ezer és egy hasznos és haszontalan dolgot.
És újrahasznosítok. Sokmindent. Bár még messze vagyok a Zero emission-től, de próbállkozom.
Gondoltam indítok egy blogot, amiben megpróbálom összegyűjteni magamnak és másnak azokat az ötleteket, amik a világhálón megtalálhatók, hogy miből mit lehet csinálni.
Az ötleteket három kategóriába sorolom, a "Béna vagyok, de alkotni akarok", a "Négyes voltam technikából" és a "McGyver vagyok!". Az első kategóriába azok a projektek kerülnek, amit akár otthon az ovis gyerekkel is nekiláthatunk megcsinálni (az én kézügyességem kb. ebbe a kategóriába tartozik), a második kategória már inkább a középiskolás szint, a harmadik pedig csak gyakorlott barkácsolóknak vagy képzősöknek való.
Lesznek olyan projektek, amiket már próbáltam, ezekről megpróbálom leírni a tapasztalataimat.
Lesznek olyan projektek, amiket nem próbáltam, de vannak kétségeim a használhatóságával kapcsolatban. Ezekről szeretném hallani a véleményeteket, hátha Ti már csináltatok ilyet és tévedek.
És végül... pórbálom kiszűrni az olyan projekteket, amik nem annyira Magyarország specifikusak. Értem ez alatt az azt, hogy itt nem annyira jellemző a füles műanyag flakonban árusított tej.
Egy fontos dolgot szeretnék kérni viszont minden olvasótól! NE vásároljatok olyan dolgokat, amiket egyébként nem szoktatok csak azért, hogy egy nektek tetsző mütyürt megcsináljatok! Ha lehet, akkor a cél ne az legyen, hogy még több szemetet hozzunk létre, hanem az, hogy a már meglévőkből alkossunk valami olyan dolgot, aminek értelme van.
Köszönöm!
Jó olvasást, ötletgyűjtést és gyűjtögetést!