Nulla szemét projekt - Az alma

Mivel megérkezett a nyár, vele a gyümölcs szezon, ezzel együtt pedig a befőzések öröme, két nagyon jó, szinte elronthatatlan dolgot szeretnék megosztani veletek. Az örömbe üröm, hogy az almának nyár elején nincs igazán szezonja, míg az epernek például igen, így az almapektines eperlekvárról már lemaradtatok (ahogy én is, viszont még mindig nincs késő a többi gyümölcshöz!)

Ez a két recept azért nulla szemetes projekt, mert az alma csutkáját, illetve héját lehet felhasználni.

Az almapektin egy teljesen természetes sűrítőanyag, amit éppen az eperlekvár főzése után fedeztem fel. Már a tavalyi adagot is sikerült cukor és tartósítószer nélkül elkészíteni, nagyon finom is lett, azonban az állagával nem voltam teljesen megelégedve, úgyhogy elkezdtem keresni a megoldást a problémára. Befőző-kocsonyásító-zselésítő porokban nincs hiány a piacon, de cukormentes és természetes ugyanilyenben igen. (Nem annak persze, akinek egy biobolt van a szomszédságában, de én inkább preferálom az olcsóbb, házi készítésű dolgokat.)
Tehát: bár az én őseim cukrászok, ezért sokat hallottam a pektinről (titok, hogy mivel kapcsolatban), illetve a magas pektin tartalmú gyümölcsökről, eszembe nem jutott volna, hogy pont az alma héjából és csutkájából fogom kifőzni azt.
Az eljárás rendkívül egyszerű: vegyél minél több almahéjat és magházat (azért azt, mert ott van a legtöbb pektin), tedd bele egy edénybe, önts rá annyi vizet, hogy ellepje, főzd puhára, majd szűrd át egy tiszta textilen, préseld ki belőle a pektint (húzd-nyúzd ameddig tudod! az a legjobb, ha az összes folyadékot sikerül belőle kipréselned), majd alacsony lángon sűrítsd. Ha úgy érzed, hogy már elég sűrű, vegyél ki egy kanálkával egy tányérra, nézd meg, hogy megdermed e, ha igen, igazad volt, ha nem, akkor még fenn maradhat kicsit a tűzön. Tárolni ugyanúgy lehet, mint a lekvárt. Steril befőttesüvegbe beletöltöd, fejre állítod 10-15 percre, aztán szépen lassan hagyod kihűlni. Nem bonyolult, ugye? Mivel nincs benne gyümölcs, ezért szűrés-préselés után nem kell aggódni attól, hogy leég. Ha mégis lenne, akkor újra le lehet szűrni sűrítés előtt. A minél több almahéj és magház pedig azt jelenti, hogy akár két almacsutkával is elkezdheted, de az kb. fél-egy deci sűrűbb pektint eredményez, ezért inkább azt javaslom, hogy amíg össze nem gyűlik 4-5 darab, tedd őket a fagyasztóba. Sok helyet nem foglal és később még nagyon hasznos lehet!

A másik dolog, amit az almamaradékból készíteni tudunk, az almaecet. Én nagyon nem vagyok receptkövető ember, általában ezen is szokott megbukni a főzéstudományom. Előre és utólag is elnézést kérek ezért azoktól, akik a pontos, grammra pontosan megadott recepteket szeretik. (Ha van igény rá, akkor írjatok és szívesen kimérem a mennyiségeket.) Az almaecet készítése pofonegyszerű (lehet más gyümölcsből is készíteni! A lehetőségek tárháza gyakorlatilag végtelen. Én most éppen cseresznyével próbálkozom.).
Végy alaposan megmosott almacsutkát és héjat (a húsát is bele lehet tenni természetesen, de szerintem az értékesebb, ha a szánkban landol), penészes semmiképpen ne legyen, mert az tönkreteheti az egészet. Végy egy befőttesüveget is, töltsd kb. a 2/3-ig az almákkal, öntsd fel vízzel (csak a 2/3-ig!!), tegyél bele cukrot ízlés szerint (minél több cukor, annál erősebb ecet, de minimum 2 evőkanállal tegyél bele literenként), tedd meleg helyre, hogy az erjedés beinduljon (ekkor lesz belőle almabor), szűrd át egy másik üvegbe, cukrot neki, had szóljon és várj újabb 20-30 napot. (Forrás közben habzik és pezseg, de ez normális, ne aggódj miatta. Ezért szabad csak 2/3-ig megtölteni az üvegeket).
Mindeközben naponta keverd meg, gyönyörködj a színében, az illatában és gondolj arra, hogy jó munkához idő kell! Arra figyelj, hogy a befőttesüvegre ne tedd rá a tetejét, mert az erjedéshez és az ecetesedéshez kell az oxigén. Amit tehetsz, hogy ne legyen tele a lakás muslicákkal, hogy egy tiszta, légáteresztő textíliát rögzítesz az üveg szájára.

Jó boszorkánykodást!