Kèt napja felbontottam egy dobozos tejet és a tetején szép opálos tejsavó lötyögött.
Már majdnem kidobtam, amikor eszembe jutott, hogy itt a remek alkalom egy kis boszorkánykodásra ès kèszìtek belőle kazeinragasztót.
Mi a kazeinragasztó?
Régen az asztalosok készítettek ilyet tejből, savból és lúgból, és ragasztásra vagy pigmenttel keverve festésre használták.
A készítése rendkívül egyszerű. Először a tejre ráöntjük az ecetet, várunk, amíg betúrósodik, majd leszűrjük róla az összegyűlt savót, átmossuk, végül összekeverjük a lúggal, ami ismét folyékonnyá teszi a csomókba rendeződött tejfehérjét.
A készítése rendkívül egyszerű. Először a tejre ráöntjük az ecetet, várunk, amíg betúrósodik, majd leszűrjük róla az összegyűlt savót, átmossuk, végül összekeverjük a lúggal, ami ismét folyékonnyá teszi a csomókba rendeződött tejfehérjét.
Ha pontosabban szeretnétek tudni a receptet, íme:
5 dl alacsony zsírtartalmú tej
1,5 dl ecet
1-2 teáskanál bórax vagy szódabikarbóna
(Ebből valójában nem tejfesték lesz, hanem kazeinragasztó, mert a tejfestéket tejből és oltott mészből lehet készíteni, de valamiért ezen a néven terjedt el a magyar hobbiközösségekben.)
(Ilyen lesz, amikor beleteszed a szódabikarbónát.)
Most megspóroltam magamnak a "savanyítást" és úgy döntöttem, hogy inkább a gyermekbarát verziót csinálom meg és szódabikarbónát használok, mert a bórax mérgező, ráadásul bőrön keresztül is fel tud szívódni, úgyhogy ha gyermek van a közelben, akkor ajánlatos inkább hanyagolni a használatát.
(A század elején egyébként meglehetősen sok gyermek halt bele abba, hogy a tejkereskedők bóraxszal próbálták semlegesíteni a savanyú ízt.)
Visszatérve...ugyanúgy kell elkészíteni, mint a fenti receptben, de mivel ebben a túrósodást már elintézte nekünk a tejsav, ezt a részt ki is hagyhatjuk. Szódabikarbónával összekeverve olyan állaga lesz, mint egy joghurtnak, míg bóraxszal keverve inkább áttetsző, kissé kocsonyás anyagot kapunk.
És most jöjjenek a tapasztalatok:
Gyerekragasztónak szerintem nagyon jó. Akár le is nyalhatják a kezükről, bár nem fogják megtenni, mert a szódabikarbóna miatt rémes íze van. Hehe. Tökéletes papírképek készítéséhez, de akár textilt, bőrt vagy fát is lehet egymáshoz vagy a papírra ragasztani. Lassan szárad és meglehetősen merev lesz száradás után, ezért lehet, hogy papírkép készítésekor érdemes súlyt helyezni rá, hogy ne hullámosodjon fel.
Papírmasé készítéséhez szerintem az egyik legjobb választás. Érdemes figyelni rá, hogy a szódabikarbónának hámosító, szárító hatása van, úgyhogy ha hosszú ideig tapicskolnak benne a gyerekek, akkor utána lehet, hogy érdemes bekrémezni. (Lehet, hogy bőrkeményedést is fel lehet vele puhítani, vagy arcradírnak használni, de ezt nem próbáltam. :D)
Elvileg (ezt csak olvastam) a ragasztó nem oldódik vízben, viszont nedvesség hatására vagy párás közegben bomlásnak indulhat.
Olyat is olvastam róla, hogy kazein ragasztóval lehet bőr fogantyút ragasztani a fiókra, de a mostani tapasztalataim alapján azt mondanám, hogy ha ilyen terveitek vannak, akkor vegyetek valamilyen modern faragasztót, mert szerintem nem olyan erős.
"Tejfestékként" is kipróbáltam és egészen furcsa dolgot tapasztaltam.
Elővettem egy régi, használaton kívüli polcot és rákentem pigment nélkül, latex festékkel keverve és kurkumával keverve. A natúr verzió adott egy szürkés-zöldes árnyalatot a fának. Kitűnően öregítette!
Latex festékkel keverve kicsit sárgásabb árnyalatot kaptam, mint az eredeti szín volt, viszont száradás után egy nedves ronggyal egyszerűen le lehetett törölni. Ahhoz, hogy valamennyire tartós legyen a festés, ismét le kellett kennem egy réteg natúr "tejfestékkel", ami színtelen selyemfényű bevonatot képzett a felületén, de még így sem lett tökéletes sajnos. Egy kicsit még ezután is eresztette a színét.
A kurkumával kevert verzióból nagyon érdekes narancsvörös szín lett száradás után, amit vízzel valamennyire el lehetett távolítani, de teljesen nem, így tökéletes pácnak bizonyult. Fel is merült bennem, hogy különböző festőnövényekkel keverve vajon milyen színeket lehetne elérni.
(jobb oldalon a kurkumás verzió - a felső része visszatörölve, bal oldalon a latex festékes.)
Egyébként önmagában szerintem csak akkor lehet használni, ha tudjuk, hogy soha, de soha nem lesz nedves ronggyal letörölve. Ha mégis, akkor érdemes valamilyen záróréteget, mondjuk házi wax-ot rátenni, hogy ne fogjon.
Mindent összevetve elég érdekes kísérlet volt. Szerintem próbáljátok ki ti is!
Ha nincs otthon savanyú tej, akkor túróval is lehet próbálkozni. ;-)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.